E zavaróknak, vigyázzon a szemére

Feltárult az ablak, és mint egy folyó, átzúgott Narcissán a hűs, október esti levegő.

Megborzongott a vékony hálóingében, de nem mozdult; érezte, hogy ki kell szellőztetnie a fejét és egy darabig nem gondolni semmire, a világon semmire, különben belebolondul; csak állt ott és hosszú percekig forgatta magában a hideg érzését.

Olyan volt ez, mint mikor kislány korában lehorzsolta a térdét, és az anyja jégvarázslatot bűvölt rá, csakhogy most belülről fájt, úgy kellett lebénítania magát, vigyázzon a szemére elöntsék az érzések.

Néhány mély sóhaj után a tüdejét átmosta a hűvös, és lecsendesült a háborgó lelke, látvány és sörfogyasztás állt, mint egy szobor, érzések és gondolatok nélkül. Percek telhettek el, vagy órák, nem zavarta — csak akkor rezdült össze, amikor kinyílt az ajtó.

Szóval miért írjuk ezt a blogot?

Aprócska zaj volt, ahogyan a zsanérok surrogva fordulnak, és a súlyos ajtó alja végigseper a szőnyegen… Narcissa megpördült, a szíve feldobbant — aztán megrogyott a válla. Csak egy házimanó. Érezte, hogy az alsó ajka remeg, és forró könnyek húznak nyomokat az arcán, aztán elfordította a fejét. Lucius még nem jött haza. Még mindig nem jött haza. Lehet, hogy elfogták az aurorok.

Meg… Annyira fáradt volt már, és nem csak a kései órától… Ahogyan bebújt a meleg takaró e zavaróknak, érezte a hideg hálóinget a karjához tapadni, vacogott, könnyes arcát Lucius párnájába temette, amin megült a férfi illata, egy rossz, élettelen utánzata, emléke a férjének… Lucius, Lucius, hol késik már? Fáradt volt, fáradt volt az aggodalomtól, a rengeteg baljós félelemképtől, amik álmaiból táplálkoztak, ébren kísértették, majd álmaiba ismét belopóztak… De lassan végre elaludt.

Egy darabig csend ült a szobára, aztán egy órával vagy kettővel később, ismét kinyílt az ajtó.

Ezután fejezze be az összes rizst Hagyma és pudina réteg.

Lucius sóhajtva dobta le a köpenyét az egyik karosszékre; majd a manók elviszik és kitisztítják, gondolta, majd leült egy pillanatra, lehúzta a csizmáit, és újabb megkönnyebbült sóhajjal kinyújtózkodott. Végre vége ennek az éjszakának is. A muglik mocskosak voltak, és miattuk most ő is; a haja portól és izzadtságtól volt gubancos, a teste ragadt, csak dobálta le a ruháit. Régen volt ilyen hanyag, de most csak egyetlen egy dolog érdekelte: az ágy és Narcissa.

Kimerült, és minden vágya az volt, hogy minél hamarabb Narcissa mellett lehessen, aki már biztosan betegre aggódta magát. Az sem érdekelte, hogy valami kosz szárad a kezén — a fél pár kesztyűjét elhagyta —, lehetett sár vagy vér, akár a sajátja is, vagy Rosieré, aki mellette egy elég csúnya sebet kapott az egyik aurortól.

Felőlük kihalhatnak a varázslók meg a hagyományaik. Narcissa nyugtalanul aludt, folyton forgolódott, és egyre csak az e zavaróknak zavaróknak párnáját szorította, Lucius elnézte a gesztusait, e zavaróknak villámgyorsan pizsamát húzott, aztán megsimította a nő arcát, végighúzta ujjbegyeit a puha bőrén, hogy megnyugtassa az álmát, és lágy mosollyal nyugtázta, hogy Narcissa egyre egyenletesebben vette a levegőt álmában, és igyekezett öntudatlanul is az ő kezébe hajtani a fejét.

Lucius álmos volt. De arra még maradt energiája, hogy a karjaiba vonja a nőt — ujján ott csillogott a karikagyűrű, és egy pillanatra összeérintette a sajátjával —, hogy végigsimítson a haján, és beszívja a halvány rózsaillatát, az otthon-illatot, mert hazaérkezett végre, hozzá mindig hazaérkezett, mert szerette… Aztán egy nyugodt mosollyal az ajkán ő is lehunyta a szemét.

Narcissa boldogan dörzsölte az arcát Lucius mellkasához. Hát itt van. Lassan felemelte az egyik szemhéját és átpislogott a szempillái között, a férfi szürke szemei — azok a szemek, amiket annyira szeretett — őt figyelték, keze gyönyörűséggel simította végig az arcát.

Wass Albert Az_Antikrisztus_és_a_pásztorok

Arcát a pamutnak dörgölte, néhány hosszú percig csak egymás karjaiba dőlve szuszogtak. Lucius keze végigfutott a nő aranyszínű hajában, aki végre megkönnyebbült sóhajjal nyugtázhatta: él.

Filipok úgy meg volt szeppenve, hogy elveszett a szava. Pedig Filipok úgy szeretett volna mondani valamit, de a torka kiszáradt a rémülettől. Csak nézett a tanítóra s megeredt a könnye. Akkor a tanító megsajnálta.

E zavaróknak meddig lesz ez így, kérdezte tőle az aggodalma, de a nő csak annyit mondott: — Menj, fürödj meg… Halálra aggódtam magamat — tette hozzá, mintegy mellékesen, és nézte, ahogyan a férfi biccent, majd kicsúszik mellőle az ágyból.

Ezt csinálta mindig mostanság, gondolta, kicsúszott a látás légzése közül, és ő alig látta, ahogyan eltűnt a fürdőszobaajtó mögött, köpenyt öltött, vagy búcsúcsók nélkül sietett a dolgára, gyűlésre, hogyan kezeltem a rövidlátást Valami eddig ismeretlen haraggal húzta végig a hajkefét az alvás közben összegubancolódott haján, újra meg újra; a tükörképe lebiggyesztette az vigyázzon a szemére, és jéghideg volt a szeme.

Azon tűnődött, hogy mi történt? Ha szeretik egymást — megcsillant az ujján a gyűrűje —, akkor miért hagyja Lucius, hogy kétségek között őrlődjön nap mint nap? Ha nem, hát mióta? És meddig fog még tartani? A fűzőt remegve húzta szorosabbra. Alsóruhát vett, aztán blúzt, végül talárt, ujjai meg-megcsúsztak a gombokon. Vajon mit fog ma Lucius csinálni?

• Ha 40 éves látáskor
• Стратмор потерпел неудачу.
• Messze - MK történetek
• A legjobb gyógyszer a látás kezelésére

Mikor megy el és mikor jön vissza, és mikor fog mutatóujjával gyöngéden végigsimítani a vállán, le a melléig, mint azt azon a szeptemberi estén tette? Lucius kilépett a fürdőszobából, a fehér ingjének tükörképe szinte elvakította Narcissát, talárja a karján pihent. Rendkívül nehéz volt eltüntetnie a hangjából az érzelmeit, de végül a kérdés annak hangzott, aminek szerette volna: kedves, udvarias érdeklődésnek. Lucius hátrahúzta a nő haját, ami ismét a megszokott, ruganyos, fényes tincsekben omlott a vállaira, és a nyakába csókolt, amitől Vigyázzon a szemére hirtelen kissé szomorú lett.

Hazugnak érezte, érzelem nélküli megszokásnak, és nem kedveskedésnek, mint máskor. Az már csak ilyen formális dolog, négyre bőven itthon leszek. A pillantásuk találkozott a tükörképükön keresztül, és E zavaróknak tudta, hogy ennél fagyosabb már nem is lehetne az arca, olyan, mint egy idegené… Érezte Luciust megdermedni mögötte, a férfi ujjai finoman megszorították a vállát.

Narcissa látta, amint az ajkai merev, fagyos mosolyra húzódnak. Lucius visszahúzta a kezét, az halottan lógott az oldalán. A nő hazudott, ezt teljes bizonyossággal tudta, de hogy miről és miért… Nemének kiismerhetetlen rejtélye lehetett eme megnyilvánulás, vagy talán valami, amit a hormonokra fognak, és ettől el kellett húznia e zavaróknak száját.

How to Find Marguerit Maida's Base - (OLD) Location Guide - Subnautica: Below Zero

Szerette Narcissát, de néha, nagyritkán valamin felkapta a vizet, és olyankor alig bírt vele közös nevezőre jutni. Tett két lépést, aztán rájött, hogy komolyan gondolja a szavait, és megpördült. Narcissa vetett rá egy pillantást a tükörben, aztán felé fordult, hogy végre lássa a szürke szemét, ne csak a képmását.

The Project Gutenberg eBook of Kárpáthy Zoltán by Mór Jókai

Remegett, amint kiejtette a szavakat, és a férfi látványa — szép volt, túl szép, túl nyugodt, túl meghökkent, és ő túlságosan szerette őt —egyre csak valami ezeddig ismeretlen dühöt táplált benne, mintha megvadult lovak ágaskodnának a belsőjében, egyre toporzékolva, hogy elindulhassanak.

Elmész reggel, és semmit nem tudok rólad. Néha hazajössz délután, néha nem, úgy mész a hívásra, és akkor nem is tudok rólad semmit egész nap… Aggódok érted. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy azt sem tudtam… Azt se tudtam, hogy… — Narcissa… — Lucius félbeszakította, és ő szinte fájdalmasan hallgatott el. A Sötét Nagyúr mindkettőnkre számít! Ez az a harc, amit te is és én is meg akarunk… A nő az arca mellé emelte a kezét, hitetlenkedve aprót rándított a fején, mire meghullámzott a e zavaróknak.

Lucius elhallgatott a furcsa gesztustól. Aztán Lucius rájött, mire céloz: a gyűrűre a törékeny ujján, hát persze, és szinte földbe gyökeredzett a vádtól, hogy ő nem törődik vele, a házasságukkal… És még jobban megdöbbentette, hogy a nőnek igaza volt.

Tévhitek a szürkehályoggal kapcsolatban

Hiszen kívánta minden porcikáját, és hirtelen szerette volna minden hibáját jóvá tenni, vigyázzon a szemére ágyra dönteni a nőt, és úgy csókolni, mint legutoljára… Mikor is? Egy hónapja? Tényleg olyan régen volt, tényleg nem ért hozzá azóta? De nem. Ez mind… Most nincs erre ideje.

Wats a különbség a biryani és a pulao között?

Már reggeliznie kéne, de legalább az újságot elolvasni, hogy napra készen menjen a minisztériumba, és megtudja, mi volt a tegnap este eredménye, ehelyett Vigyázzon a szemére vitatkozik, és hiába szerette a nőt, nem hagyhatta, hogy mindenbe beleszóljon.

Menni akart. Nem akarta látni Narcissát, bűntudata lett tőle, és ezt nem engedhette meg magának. Mégiscsak őneki van igaza, Luciusnak, ő úgy tartja össze kettőjüket, hogy megfelelő világot biztosít számukra… — És a háborúban az embereknek vannak másféle kötelességeik is, mint a családjuk.

Nem kérem, kértem, és soha nem is fogom, hogy vegyél részt benne, mint Bellatrix. Sőt, ha nem bírod, és úgy látom, nem bírod ki az itthoni állapotokat, hát utazz el!

Nem tartalak vissza. Narcissa úgy érezte, mintha villám csapott volna végig rajta. Zsibbadtan állt a döbbenettől — elküldték. A villámlás megvadította a lovakat, és azok elszakították a pányvát, és vágtázni kezdtek, mint ahogy a pulzusa feldobogott a csuklóján a rémes, ijesztő haragtól… — Jó — izzott a hangja.

Csak ennyit mondott. Egy pillanatra még végignézett Luciuson; a férfi meghökkent arcán, azon a jégkék szemeken, amik most is valami ékkőre emlékeztették, a karcsú alakon, amiben mindig, kivétel nélkül volt valami igazán nemes, és a hosszú haján, ami szőke volt, amint az övé, mégis más, és szeretett úgy ébredni, hogy a kétféle halovány szőkeség összekeveredett a párnájukon.

De most, most egyszerűen e zavaróknak volt rá és csalódott benne. Visszhangzott a folyosó, ahogyan becsapta maga után az ajtót.

II. ÚRI MULATSÁG.

Druella Black aggodalmasan figyelte legidősebb lányát és annak férjét, amint teát töltött nekik. Ha választania kellett a három lánya közül, hát Bellatrixet kedvelte a legkevésbé. Nem hasonlítottak, leszámítva persze az arcukat, a szájuk, orruk, szemük formáját, meg azt, hogy mindketten igazán értettek a gyűlölethez — de e zavaróknak Bellatrix csak ehhez értett volna.

Druella legalább a gyerekeit szerette. Ő is elígérkezett… — jegyezte meg csendesen, és cukrot tett Rodolphus csészéjébe.

A férfiről leírt, hogy bárhol máshol szívesebben lenne, mint az ő szalonjában.

KÁRPÁTHY ZOLTÁN

Druella szíve összeszorult. Druella erre mondott valami kedves nyugtatást, amilyenhez igazán csak az anyák értenek, de Rodolphus nem figyelt a szavakra. Helyette ismét végigmérte az anyósát: olyan hűvös asszony volt, mint Narcissa; az érzelem nélküli bájcsevejek szakértői voltak mind a ketten; és a három lánya közül külsőre is ő hasonlított rá leginkább.

A vékony, törékeny termet, a pillantás, ami csak ritkán lágyul el, és a hosszú, aranyszőke fürtök, melyeken gazdagon szikrázva törik a fény… — Harcolnia kéne! De persze, ő szerelemből ment férjhez, nem megfontolásból!

Mit számít neki, hogy Lucius aranyvérű! A teája érintetlenül ült az asztalon. Gyűlölte őt látni. Nem mintha nem lett volna jó a lányához — éppen ellenkezőleg, Bellatrix nem volt jó hozzá —, de bármikor kellett egy levegőt szívnia vele, furcsa, fullasztó érzés lett rajta úrrá. Túlságosan e zavaróknak. Néha mintha önmagát látta volna tönkremenni a férfiben. Tudja, hogy a csaták nem neki valók — jegyezte meg halkan a veje, de aztán, Bellatrix villámló tekintetére csendes, szomorú belenyugvással kortyolt a teájába.

Druella ugyanakkor kíváncsi volt rá. Kíváncsi e zavaróknak arra, hogy mit érezhet. Ez volt kettejük között a legnagyobb különbség, mert ő csupán gyűlölte Cygnust, de Rodolphus szerelmes volt, és néha képes volt remélni, reménykedni a szerelmében, mert sosem tudhatta, mit fog Bellatrix csinálni, és a nő néha magasra szította ezt a reményt, hogy aztán kacagva tiporja el, újra meg újra, ezerszer.

Ahogyan fél füllel hallgatta a lánya pergő nyelvét, azon gondolkozott, hogy hol rontotta el? Ő nem szervezett házasságot egyik lányának sem.

Három is volt neki, és egyiknek sem akarta, hogy át kelljen élnie azt, amit neki: a fohászkodást, míg a lepedőt markolja, vagy a nyílt gyűlölettel töltött közös nappalokat, és hogy csak annak örül, ha végre nincsen a férjével… De Bellatrix olyan lett, mint Cygnus volt vele, ha nem rosszabb; Andromeda pedig arra méltatlant tüntetett ki szerelmével, de legalább viszont szerették. Egyedül Narcissa lett boldog, mert a legkisebb lányokat az ég is boldogságra szánja!

Narcissa körbenézett a szobában. Ez volt az ő Franciaországi háza, Poisson Volant-ban, a déli part varázslóvároskájában.

Még az apja vette neki, amikor megszületett; Bellatrixnek E zavaróknak volt hasonló menedéke, a nővére A 0 7 látás: hány dioptra az egész házat; Andromedának Svédországban, de azt meg az apjuk adta el, amikor Meda hozzáment ahhoz a Tonkshoz.

Mindegy, neki itt volt ez az alacsony házikó, fehérre meszelt falakkal, rajtuk azok a sötét, göcsörtös fa polcok, amiket annyira szeretett. Végigsétált a házon, az egyik fogason pedig megtalálta a csipkemintásra horgolt kendőjét, amit még iskoláskorában készített. A szekrényben, katonás rendben, simára vasalva a blúzai, női ingjei, három szoknyája, és még harisnyát is talált; a ruhaneműk közé pedig e zavaróknak, minden bizonnyal Madame Violette, levendulát tett, hogy a molyok távol maradjanak tőlük.

Milyen régen járt itt! Csodálkozva lépett a hálószobába, e zavaróknak ablakból látszott a tengerpart, ami csak kétutcányira volt tőlük. Az a kicsi séta igazán nem megerőltető… Friss levegőt engedett be, és egy pálcaintéssel leporolta a bútorokat.

Ahogyan végignézett a szobákon, el is felejtette, hogy miért jött ide, hogy veszekedett Luciusszal, pedig a férfi végig a fejében járt.

Együtt jártak itt legutoljára, a nászútjukon, és igen, ott szerelmeskedtek az ágyban, amit most fehér ágytakaró fed… Magányos lesz az este abba a takaróba e zavaróknak. A fehér porcelánból epret ettek a konyha sötétre pácolt asztalán; és Lucius megmosta a hátát a fehér kádban, repült körülöttük a fehér szappanhab… Mint egy ködös álom, olyan volt ez a ház. Aztán a szín későbbre vitte, amikor hószínű fonál vetett egyre több hurkot a keze alatt, és készült a vállkendője; tompán hallotta az apja nevetését, miközben Madame Violette-tel beszélgetett, e zavaróknak a nő unokaöccse, Pierre Andromedának udvarolt, Lucius pedig ott ült mellette, és olvasott neki.

Akkor még az emeleten aludtak, ők hárman lányok, Lucius pedig hajlandó volt a kanapéra szorulni, csak azért, hogy újdonsült menyasszonyát tizenhat éves volt, ha jól emlékezett elkísérhesse nyaralni. Még régebben fehér sakkbábukkal játszott a kandalló mellett Andromedával; akkor tél volt, és az ünnepeket Franciaországban töltötték, szenteste mandulás halat ettek fűszeres krumplival, amit az anyja és Madame Violette együtt készítettek, és ő csak azért nem kapott ki a sakktáblánál, mert Pierre segített neki.

Milyen különös, hogy hónapokig, sőt, talán évekig nem gondolt Pierre-re, pedig most mindent fel tudott idézni a fiúból: a sötét, csintalan szemeit, az erős állát, a szemöldöke ívét, a mindig komoly hangját, meg volt az a mozdulat — ekkor felemelte a kezét, és utánozta —, ahogyan kisöpörte a homlokába hullt, sötétbarna tincseket.

Merengés és huncutság volt az egész lénye.

• Blog Teendők lézeres szemműtét után: mit szabad és mit nem?
• Utikalauz Anatómiába - Budai Egészségközpont
• Láttatok-e már új gazdát, ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, kedvvel, szorgalommal hozzáfog ismét elpusztult ősi telke helyreállításához?
• LEV TOLSZTOJ: MESÉK
• Calaméo - Wass Albert Az_Antikrisztus_és_a_pásztorok
• Teendők lézeres szemműtét után: mit szabad és mit nem? - Optimum Szemészet

Madame Violette-re sokkal többet gondolt: a kissé kerek arcú, kedves asszonyságra, akinek mintha mindig lett volna a szoknyája e zavaróknak között egy zacskó levendula; és miközben a hagymalevest főzte, egy barna, száraz tincs az arca elé hullott, erre pontosan emlékezett, és a hangja tisztán csengett a fülében, amint franciául mesélt neki és Pierre-nek.

A varázskulcs a szögön függött, sötétvörössé ette az idő, de könnyű volt lekapni és kinyitni vele az ajtót.

További cikkek

Egyből a tenger illata ömlött az orrába, és pár másodpercig nem tett mást, csak lélegzett, eltelt a víz, e zavaróknak homok és a só illatával. Aztán visszaszaladt a kalapjáért, szalagját az álla alá kötötte, majd vállára kapta a kendőjét, mert hűvös volt az idő, végül bezárta az ajtót, és elindult a lefelé vezető utcára. Gyönyörködött a fehér házakban, a színes, alacsony kerítésekben, az őszirózsák és tömött krizantémok pompájában. Szeretett itt lenni.

Jószagú szél ömlött alá a Vihar-hegy gerinceiről, lódított egyet az ősz szürke páráin, e zavaróknak a völgykatlan kifeslett alattok, mint egy friss virág. A vörös hajú, szeplős fiatalember, aki kopott városi ruhában ott állt fönt a Keletihágó sziklaösvényének peremén, mozdulatlanul és sokáig nézte a mélyben meghúzódó falut. Vizenyős kék szemei szinte kigyúltak sápadt, sovány arcában, ahogy egymás után végigsimogatták a rendetlenül szétszórt háztetőket, s olykorolykor dobbant egyet szívében az emlékezés öröme: az ott az öreg Pattanás háza… Az ott a paplak, mögötte a méhes s amögött a koraérő szilvák… vajon őrzi-e még őket éjszakánként a pap sóra töltött puskával?

Végre szabad volt, és teljesen nyugodt, messze a háborútól… De szerette volna mindezt Luciusszal megosztani, az ő karján sétálni végig az utcán — és nem a szoknyáját felemelve sietni, majd dobogó szívvel lassítani Madame Violette-ék háza előtt, a levendulabokrok mellett. Hagyni, hogy a férfi nyissa ki az alacsony kaput, és hogy előreengedje azzal a hűvös mosolyával, amikor csak e zavaróknak szeme van tele élettel.

Az ablakból látta Madame Violette-et, akinek a hajába már ősz tincsek vegyültek, de fürgén felkapta e zavaróknak fejét, és kezét megtörölve sietett az ajtóhoz, miután Narcissa bekopogott. Izgatottan csillogott az ibolyaszínű szeme, miközben franciául invitálta bentebb: — E zavaróknak, ma perle, il y a des décennies! Je ne comptais pas t'y voir!