Látomás alkonyatkor, Hírlevél feliratkozás

Az adott helyzet, a benyomások, a látvány érzékletes képével nyit: témája a park szemlélése alkonyatkor.

Itt a leírás dominál, a párban történő séta részletezése park, út, alkony, árnyék jelzi az élmény összetettségét, és előkészíti az érzékelésre, a látványra ráépülő látomást. A vers ideje a naplemente pillanata.

• Lemennek, ám nem áll ott senki.
• Mandics György (Erdélyi és csángó költészet)
• Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek
• Keratitis szemészet
• 0 75 a látvány

A verskezdet azt a futó pillanatot ragadja meg, ahogy este fokozatosan, lassan eltűnik a fény, és elmosódnak a tárgyak körvonalai. Minden hamvassá, súlytalanná, lebegővé válik.

Állapotleírás kérése

S ahogy hirtelen csökken a fény, az árnyak mintegy holttestként zuhannak a földre, mintha kísértetek lennének. Az első két sor komor, sötét hangulatú, melyet a mély magánhangzók túlsúlya okoz á-a-a-á-á-a. Ugyanakkor a csodálkozás, az ámulat érzését kelti a hangok belső váltakozása és a rejtett rímek.

1. Hiperopiás szemtáblázat
2. Csökkent látáskezelés
3. Esti sugárkoszorú, Az esti látomás szerint
4. Myopia hyperopia videó
5. Kokas Ignác - Látomás (Megnyíló terek) | őszi aukció aukció / tétel
6. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.

Itt elkezdődik valamiféle varázslat, a látványból lassacskán látomás lesz, az értelem helyett most már a misztikum dominál. A kedves haján megcsillanó alkonyi fény látványa a lírai én tudatában elmozdulást idéz elő a hétköznapi érzékelés felől valami tapasztalaton túlinak, transzcendensnek a megsejtése irányába.

Így lesz a fénykoszorúból dicsfény, glória.

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (elemzés)

A sugárkoszorú immár nem földi fényként van jelen, hanem glória a szeretett nő feje körül, mint a középkori szentek látomás alkonyatkor látható. Finom, halk, halvány, szelíd és komoly ragyogás övezi a kedvest. A kedves hajkoronáján áttetsző fény képét olyan módon írja le a költő, hogy a természeti jelenség észrevétlenül a megszólított attribútuma lesz, a szöveg tájleírásból dicséretté változik. A beszélő lelke szárnyal, egészen megbűvölt állapotba kerül.

Ahogy a környezet és a nőalak egyetlen benyomássá olvad össze, úgy oldódik lassan egymásba a dolgok külön élete is, és látomás alkonyatkor a határ a földi és az égi szféra között. Az első versszakban a szeretett nő alakjára játszott rá a szerző szemműtét hyperopia asztigmatizmus átszellemített természeti képet, itt továbblép.

Látomás a sötétség lepléről

Ez a boldogság, az elragadtatottság önkéntelen látomás alkonyatkor olyankor jó élni, amikor az ember boldog.

És aki ezt a boldogságot adja nekünk, azt szinte már nem is földi látomás alkonyatkor látjuk, hanem angyalnak, szentnek, túlvilági léleknek, ami a bibliai égő csipkebokor képében testesül meg.

Így a megszólított átkerül a szent szférába.

Dsida Jenő élete és költészete A költő

Itt a lírai én egyrészt utalást tesz a nő testi mivoltára, ugyanakkor a testiséget szellemivé is teszi, mintegy szentté avatja, mivel a női test erotikus lángolását egy bibliai képpel, az égő csipkebokor képével fejezi ki. Az égő csipkebokorban jelent meg Mózesnek Isten, így lényegében a női test az égő csipkebokorban megjelenő istenség képzetével azonosul.

Ezzel a képpel látomás alkonyatkor szerelem valami égi, testetlen, léten túli érzésbe vált át.

Ahogy a jelenségek egyre inkább elvesztik konkrétságukat, a látvány fokozatosan látomássá alakul, s ennek a látomásnak a csúcsán a csipkebokor-metafora áll. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!