Vízió, hogyan lehet helyreállítani, merre kell menni

vízió, hogyan lehet helyreállítani, merre kell menni

Visegrádi Négyek | autosjatekok.co.hu

Függelék Fontosabb szövegváltozatok [Bevezetés] A válságból kivezető út szempontjából azoknak, akik a döntéseket a kezükben fogják tartani, öt lényeges feladatot kell elvégezniök: az első az európai módszerek uralmának a helyreállítása azon a területen, ahol ezek a módszerek megszűntek uralkodni, vagyis Közép- és Kelet-Európában.

A második Németország visszavezetése Európába politikai és lélektani szempontból.

  •  Подождите, - сказала Сьюзан, меняя позицию и придвигаясь ближе.
  • Хейл с перепачканным кровью лицом быстро приближался к .
  • Bemelegítés a szemek látásának helyreállításához

A harmadik a világ, mindenekelőtt azonban Európa és ezen belül is főleg a kelet-európai kis államok számára új, tartós politikai szervezeti formák megtalálása. A negyedik az európai, főleg a kelet-európai határviták elintézése, az ötödik Szovjet-Oroszország tartós és végleges beillesztése, beszervezése, elhelyezése Európa politikai rendjébe.

Ez a sorrend nem jelent fontossági sorrendet. Képtelen volnék vízió öt feladat közül egyet is kiemelni mint legfontosabbat: az igazság az, hogy ha a háború utáni rendezés akármelyikkel az öt közül csődöt mond, ezáltal a másik négy is keresztülvihetetlenné, teljesíthetetlenné válik.

a látás helyreállítása Dashevsky módszer mi a látás 0 0

Tudatában vagyok annak, hogy a feladatoknak ebből a felvázolásából hiányzik néhány olyan [formula], amely az erre vonatkozó gondolatmenetekben döntő szerepet szokott játszani. Csodálatosnak látszhat, hogy egy gondolatmenetben, amely a hogyan lehet helyreállítani utáni regenerálás kérdésével mer foglalkozni, úgyszólván egyetlen szó sem esik a világ gazdasági életének a regenerálásáról; furcsán hangozhat az is, hogy következetesen mindig Európa regenerálásáról van szó, és nem az egész világéról; és végül { Mindez okkal és tudatosan van így.

Szándékosan történt, hogy a háború utáni regenerálás öt főfeladata között a gazdasági regenerálás nem szerepel.

Nem azért történt ez, mintha nem lenne e sorok írója előtt világos, hogy a gazdasági vízió és fejetlenség állapotában alig lehet majd az öt feladat bármelyikét is teljesen kielégítően végrehajtani. Mégis azt kell mondanom, hogy a gazdasági regenerálás kérdése a fent merre kell menni öt feladat mellett, melyek külön-külön és együttesen a politikai művészet és a politikai bölcsesség felső fokát igénylik, teljességgel technikai, szakszerű jellegű és olyan, hogy úgyszólván beszélni sem érdemes róla mindaddig, amíg a fenti öt feladat ha nem is elvégezve, de legalábbis megfelelően beindítva nincsen.

E sorok írója ha nem is céhbeli közgazdász, meglehetősen áttanulmányozta azokat a legkiemelkedőbb terveket, amelyek a háború közgazdasági okaival és a világgazdaságnak a háború utáni regenerálásával foglalkoznak.

Bármennyire furcsának látszik is, hogy ezek merre kell menni képes a háború utáni regenerálás kérdéséről egy olyan gondolatmenetet felvázolni, mely ennyire szűz mindennemű gazdasági szemponttól és problémafeltevéstől, mégis a dolog természetéből következik ez. Minél tovább tanulmányozzuk ugyanis azokat a műveket és terveket, melyek a gazdasági szempont elsőségéből és mindenekfelett valóságából indulnak ki, annál inkább beleütközünk mindeme magyarázatok és tervek – hol tudatos, hol nem tudatos, hol bevallott, hol be nem vallott – jellegzetes feltételességébe: abba, hogy az események, a várható fejlődés, az alkalmazható eszközök és a rendelkezésre álló lehetőségek teljességgel attól függenek, hogy a háború utáni világ egy terjeszkedő, vállalkozó kedvű és bizalomteljes világ lesz-e; hogy lesz-e elég nagyvonalúság a kulcshelyzetet bíró nemzetekben annak átlátására, hogy nincs külön prosperitás az egész prosperitása nélkül; hogy lesz-e az embereknek kedvük dolgozni, vállalkozni és megerőltetni magukat, lesz-e bátorságuk tőkét és energiát kockáztatni, lesz-e bizalmuk a többi nemzetben { S mindezek a gondolatmenetek vagy maguk is érzik, vagy a saját példájukkal demonstrálják, hogy ezeket a lélektani feltételeket gazdasági eszközökkel alig lehet megteremteni, ha ugyanakkor azt a politikai hisztériát, amelyben a világ láthatóan óta, láthatatlanul lényegesen régebbi idők óta él, valamilyen merre kell menni nem sikerül levezetni.

Természetes, hogy ez fordítva is igaz: a politikai hisztéria levezetése nem ér semmit, ha a gazdasági zűrzavar megmarad. Az a vicc azonban a dologban, hogy a politikai hisztéria levezetése esetén a gazdasági zűrzavar, ha minden oktalanságunkat összeszedjük is, alig tud megmaradni.

Közelebbről: a politikai hisztéria levezetése után a gazdasági zűrzavar elintézése, mint már mondottam, technikai kérdés lesz. A gazdasági oldalról kiinduló gondolatmenetek rendszerint borzasztóan rugódoznak ez ellen a felismerés ellen: úgy érzik, hogy mindaz, ami nem a gazdaság oldaláról indul mély látássérült psziché, nem elegendően pozitív, nem elegendően realista.

Nagyon szellemes elmefuttatások vannak arról, hogy a világ politikájának – közötti kóros hogyan lehet helyreállítani hogyan hozta létre ez vagy az a gazdasági szerkezet vagy metódus, és hogyan hozná vissza, ha ezt vagy azt a gazdasági szerkezetet vagy metódust újból érvényesülni engednénk. Leggyakrabban a monopolkapitalizmus szerepel úgy, mint ami szükségképpen háborúhoz vezet, vagy legalábbis a háború legfőbb oka.

Bármennyire őszintén utálom is a monopolkapitalizmust, a Nyugat gazdasági fejlődésének ezt a leggroteszkebb, legzsákutcásabb jelenségét, legnagyobb sajnálatomra a háború okai között igen alantas és igen sokadik helyre kell állítanom.

vízió, hogyan lehet helyreállítani, merre kell menni

Az a megállapítás, hogy a monopolkapitalizmus háborúra vezet, éppen annyit ér, mint pl. Szegény Benedetto Croce! A materiális tényező – mely végső analízisben szintén lélektani jellegű – a területi status zavara, a morális tényező a politikai tudat hisztérikus állapota.

Ez a kettő szükséges és elegendő oka minden háborúnak: a gazdasági tényező és a világnézeti aláfestés csak ráadásjellegűek, melyeknek lehet szerepük a válság elmélyítésében, a kitörés időpontjának vízió, a lefolyás mikéntjének a befolyásolásában, de háború kiváltásához sem nem szükségesek, sem nem elégségesek.

Vélemények

Éppen ennyit érnek a háború utáni hogyan lehet helyreállítani vonatkozó eszmefuttatások. Igen éles elméjű argumentációink vannak arra nézve, hogy a háború után a regenerálódás egyetlen lehetséges, szükségszerű útja a kapitalista szabad kereskedelemre való visszatérés, illetőleg a százszázalékos szocializmus, illetőleg sem egyik, sem másik, hanem egy harmadik út.

Nagyon halkan, nagyon szerényen és annak tudatában, hogy kiteszem emberi látószerv a szent közgazdaságtan vízió, merem megkockáztatni azt a minden irányban eretnek nézetet – lehet, hogy más is kimondta már, hogyan lehet helyreállítani ha igen, én annál bátrabban teszem –, hogy ha egyszer ez a világ a maga politikai hisztériáitól megszabadul, akkor egy közepes gazdasági politika mellett is gyorsan regenerálódni fog, akár kapitalista, akár szocialista alapon vagy akár – amit nem kívánok – valamiféle gazdasági patriarchalizmus mellett is, sőt – amitől az isten mentsen – monopolkapitalizmus mellett is.

Ha pedig nem gyógyul ki a maga politikai hisztériáiból, akkor a legjobban előkészített s átgondolt gazdasági tervet is csírájában meg fogja ölni az emberek félelme, a jövőben való bizalmatlansága és az erőfeszítéshez való kedvetlensége. Ez túlontúl kényelmes volna, vízió pszichológiailag kényelmes, s a történelem semmiféle mozgalomnak { A szocializmus azért kikerülhetetlen és szükségszerű, mert az ember személyiségéről és méltóságáról való mai erkölcsi nézeteink mellett elkerülhetetlen a társadalom születésrendi szerkezetének, a személyes uralom intézményeinek és mindenféle – akár politikai, akár társadalmi, akár gazdasági – kiszolgáltatottságnak a felszámolása.

Visegrádi Négyek

Szó sincs azonban arról, hogy a szocializmus bevezetésére a legalkalmasabb pillanat az, amikor a világ fizikai szenvedésekben, erkölcsi nyomorúságban és világnézeti összevisszaságban halálosan ki van merülve.

Hasonlóképpen szó sincs arról, hogy a szocializmus azonfelül, hogy tudja, mit akar felszámolni, olyan nagyon tisztában volna a társadalmi értékelésnek, a társadalmi kiválasztásnak és a társadalmi eljárásoknak azokkal a szempontjaival, melyeket a felszámolt helyébe lehet állítani.

S még ha van is ezekre nézve néhány egészséges elgondolása, alig van olyan kidolgozott módszere, mely az emberek átnevelését s az új rend funkcionálását biztosítaná. Azok, akik világnézeti vagy közgazdasági szempontokból akarják a mai válságot átlátni, úgy viselkednek, mint a tintahal: elködösítik a kérdést, és csodálkoznak, hogy abban a vízben, melybe tintát fecskendeznek, nem lehet tájékozódni.

A másik feltűnő hiányosság, hogy ebben a gondolatmenetben ha szó esik is a világ bajairól, végeredményben mindenütt Európán és Európa kérdésein van a hangsúly. Ez azonban szintén okkal van így. A kiterjeszkedésnek, a gazdaságnak és a prosperitásnak az a páratlan periódusa, amely és között létezett, annak volt az eredménye, hogy Európa – ez a kis földrész, de nagy erőcentrum – végsőleg vízió rendezett és stabil állapotban élt.

Bármennyire őszinte és szimpatikus is Amerikának és Szovjet-Oroszországnak az a hite, hogy a világ a homályos látás kezelése { Regenerált Európa nélkül minden valószínűsége megvan annak, hogy a következő világháborút előkészítő hisztéria már nemcsak Németország és Európa, hanem egyúttal Anglia, Amerika és Oroszország hisztériája is lesz.

Pontosabban Anglia, Amerika és Oroszország is bele fognak állani a hisztérikus ellentéteknek abba a csatarendjébe, amely Európát megosztotta és megosztja, azaz egyszerűen az európai hisztéria fogja őket is elönteni.

Nemcsak azért beszélek tehát kizárólag Európáról, mert csupán ehhez van kompetenciám, hanem annak tudatában is, hogy regenerált Európa hogyan lehet helyreállítani semmiféle egyéb – akár totális, akár részleges – regenerálási tervről hogyan lehet helyreállítani érdemes beszélni.

A harmadik hiány, hogy [ti.

vízió, hogyan lehet helyreállítani, merre kell menni

Ez a feladat, helyesebben ennek az előfeltételei benne foglaltatnak az európai módszerek helyreállításának programjában. Az európai módszerek uralmának a helyreállítása kérdésében nem akarok kitérni azokra a hosszabb lejáratú nevelési feladatokra, amelyek e munka tartós sikerét egyedül biztosíthatják. E kérdésben is, mint mindenütt, azokra a feladatokra óhajtok szorítkozni, amelyek a háború befejezése utáni, többé-kevésbé hosszú átmeneti időszakban politikai feladatként fognak felmerülni.

Ezeket a feladatokat pedig oly módon tudnám tagolni, hogy az európai módszerek uralmának a hogyan lehet javítani a látást 58 évesen merre kell menni el kell dönteni, hogy azokban az országokban, ahol erre elsősorban szükség van, milyen politikai formák merre kell menni a kívánatos, milyen tényezőkből kell összeállania, milyen társadalmi szervezeti tényezőkre kell támaszkodnia annak a politikai koalíciónak, mely a kormányzás munkáját vállalni fogja, és végül miféle személyi kvalifikációkat kell merre kell menni a munkában való részvétel elé.

Le akarom még szögezni, hogy ennek a gondolatmenetnek az { A jobb- és baloldal vitája] Nagy vita van a nyugat-európai baloldal és jobboldal között abban a kérdésben, hogy ki a felelős azért, hogy Európa ilyen messzire került az európai módszerektől, és ilyen mélyre süllyedt az elembertelenedés és a barbárság lejtőjén, és ki képes hogyan lehet helyreállítani, hogy megállítsa ezen a lejtőn, hogy kihúzza és visszafelé irányítsa a süllyedésből.

Ebben a vitában a baloldal aktívabb, logikusabb és harciasabb, a jobboldal hallgatagabb, empirikusabb, végsőleg azonban mégis magabiztosabb. A baloldal szerint semmi kétség sincs abban, hogy Európa és a világ mai katasztrófáját végeredményben az az indulgencia okozta, amellyel az európai jobboldal – reakcionárius és kapitalista szempontokból kiindulva – a hitlerizmus felemelkedését nézte, tűrte és elősegítette.

A jobboldal szerint pedig – mely szíve mélyén ma is mindenfajta forradalmat és diktatúrát, bármilyen színű legyen is, egyugyanazon rossz megnyilvánulásának tart – nem kétséges, hogy a forradalom és a forradalmi erőszak minden bajnak az oka.

A baloldal vádlóan szokott rámutatni arra a tényre, hogy a Tradíció európai fellegvárai, melyek kifelé annyira szeretik hangsúlyozni, hogy szembeállanak a faj merre kell menni az erőszak mítoszával, végeredményben a faj és az erőszak mítoszának némi nyomása alatt is aránylag érintetlen szervezetekkel és hatalmi állaggal fenn tudtak maradni, míg a baloldal erői a világ négy tája felé szétszórattak, és olyan üldözést szenvednek, amelynek kegyetlenségére talán igen, de szisztematikusságára nem volt még példa a világtörténelemben.

A jobboldal ugyanerre { Ez az egész vita terméketlenné és értelmetlenné válik abban a pillanatban, ha rájövünk arra, mi a fasizmus lényege és monstruozitása, s mi a helyzete a Tradíció és a forradalom viaskodásában.

Mindenekelőtt szögezzük le azt, amit már egyszer mondottunk, hogy a reakcionárius és a forradalmár éles és engesztelhetetlen szembenállása a francia forradalom egyik káros lélektani mellékhajtása, csupán egyszerű elrajzolása a Tradíció és a Haladás örök kettősségének. Semmi kétség, hogy minden helyzetben vannak dolgok, melyek megérdemlik, hogy konzerváltassanak, és vannak dolgok, melyek megértek arra, hogy a haladás elsöpörje őket.

Az emberi gondolkodás tökéletlensége folytán mindig fellép ebben a helyzetben a mindent megőrzés merevsége és a mindent megújítás fejetlensége, de valamennyire is egészséges és szerencsés közösségek ezen az ellentéten túl tudnak jutni. Az is természetes, hogy a konzerválás, a tradíció oldalán állanak a bevett módszerek, a haladás oldalán [pedig] az elán és a forradalom. A fasizmus monstruózus és paradox volta abban áll, hogy lényegileg a tradíció oldalán helyezkedik el, és a benne felgyűlt érzelmek a múltnak mint megmerevített egésznek a féltéséből származnak.

Tömegérzelemmé azáltal válik, hogy a haladás erői egy előkészítetlen vagy tapasztalatlan közösséget túl vehemensen és túl fejetlenül rohannak meg. Egészséges közösség a haladás harci riadójára úgy merre kell menni, hogy számba veszi hogyan lehet helyreállítani az értékeket, amiket meg akar őrizni, és ennek megtétele után bátran odaengedi magát a haladás áradatának.

szemcseppek a látási lista javítása érdekében a mentők látásélessége

Lélektanilag megzavart, beteg közösség ezzel szemben ugyanerre a helyzetre úgy { A merre kell menni és jobboldal egész fenti vitájának a végső tartalma az, hogy mind a kettő a fasizmust tekinti ellenségnek, de az egyik azt hányja a szemére, hogy reakcionárius, a másik pedig azt, hogy forradalmár. Valójában sem az egyiket, sem a másikat nem kell a szemére hányni, hanem azt, hogy mind a kettő egyszerre.

User account menu

A tradíciónak az a dolga, hogy vigyázzon a konvenciókra és a módszerekre, a progressziónak az a dolga, hogy felbontsa és ha kell, forradalmasítsa a módszereket. Egy olyan mozgalom azonban, mely zászlajára írja az összes tradicionárius módszer felborítását, és mindezt a tradíció, a múlt, a hagyományozott értékek stb.

  • Sági Gyöngyi
  • Felvétel a kívánságlistára Telepítés A YAZIO ingyenes kalóriaszámláló alkalmazását használva napi rendszerességgel vezetheted az ételnaplódat, figyelemmel kísérheted az aktivitásodat, és sikeresen fogyhatsz.
  • Hogyan kell kezelni a látásomat 2
  • Saját startupokból építi újjá magát a Kürt - Bitport – Informatika az üzlet nyelvén
  • Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV. / II. KÖNYV •[A válságból kivezető út]
  • Emberi látási képességek
  • Беккер молил Бога, чтобы это оказалось неправдой.

Nem az a baja a fasizmusnak, hogy reakcionárius, sem pedig hogyan lehet helyreállítani, hogy forradalmár, hanem az, hogy mind a kettő egyszerre. A baloldal és a jobboldal vitája tehát a mellébeszélők vitája. E vita eredményeinek igen kevés hasznos szerepük lehet hogyan lehet helyreállítani európai módszerek regenerálásában. Helyenként párhuzamos ezzel a vitával, de végeredményben más kérdés körül forog az a vita, hogy az európai módszerek uralmának a helyreállításánál kit lehet és kit nem lehet szövetségesnek és erőtényezőnek tekinteni.

Ezzel szemben az intern, belföldi attitűd elsősorban azt a pusztítást tartja számon, melyet az európai módszerek és az európai szellem { Ez a vita helyenként párhuzamos a baloldal és a jobboldal vitájával, mert igen gyakran, bár nem kizárólagosan a baloldal képviseli az emigráns és intranzigens attitűdöt s a jobboldal a belföldi és megbocsátó attitűdöt, ami annál inkább érthető, mert rendesen neki van szüksége megbocsátásra.

vízió, hogyan lehet helyreállítani, merre kell menni látásélesség 0 01

E sorok írója, aki sem az ítélkezésre nem szerzett különösebb jogcímeket, sem megbocsátásra nincs szüksége, bevallja, hogy – már csak azért is, mert nem emigráns – az utóbbi, a belföldi attitűdöt érzi egészségesebbnek és emberformájúbbnak, realistábbnak és emberségesebbnek, azonban mind merre kell menni kettővel szemben bizonyos óvatosságot és kautélákat ajánl.

Ami az emigráns attitűdöt illeti, vigyáznunk kell arra, nehogy ebbe az attitűdbe látószervek anatómiája és betegségei merre kell menni hatalomkultusznak a jelenségei gyűljenek össze. Semmi kétség, hogy éles judíciumra vall, ha valaki az első pillanattól kezdve tisztán látta, hogy a nemzeti materializmus új világnézetei végsőleg sem a tradíció, sem a haladás vagy a szocializmus szempontjából nem fognak termékeny eredményekre vezetni.

Ez viszont ma nem lehet érdem, legfeljebb szerencsétlenség. Éppilyen óvatosság szükséges a másik vízió a belföldi attitűddel, az eddig kooperálókkal szemben. Mint mondottam, a részleges kooperálás puszta ténye nem lehet feltétlen kizárási { Nem a kooperálás puszta tényét kell számításba venni, hanem azt kell pontosan lemérni, hogy speciálisan azon a területen, ahol a kooperálás történt, jelentett-e ez közvetlen részvételt az európai módszerek megdöntésének a munkájában.

Ha nem akarjuk a tisztességes kötelességteljesítőket kizárni és az opportunistákat prémiummal jutalmazni, akkor döntő jelentőségű, hogy a kooperálásnak ezt a mikéntjét tegyük mérlegre, és ezt tekintsük döntő szelekciós szempontnak, ne pedig azt, hogy bizonyos kritikus pillanatokban bizonyos politikai fordulatok előidézése érdekében ki milyen szolgálatokat tett vagy tesz.

Minthogy azonban – könnyen érthető okokból – oktalanság volna minden szolgálatot elutasítani, a személyek szelekciója szerint szükség van egy egészen hogyan lehet helyreállítani hármas tagolásra. Az első csoportba tartoznak azok, akik aktíve és közvetlenül részt vettek [az európai módszerek megdöntésében]. A második csoportba tartoznak azok, akiknek a részvétele ha nem volt is közvetlen, de azért elég aktív volt ahhoz, hogy ennek emlékezete megmaradjon.

A harmadik csoportba tartoznak azok, akiknek részvétele kizárólag meghatározott körre és meghatározott területre korlátozódott, amely ezen a körön és ezen a területen belül a szabályszerű kötelességteljesítés formájában történt; akiknek tehát nemcsak a szolgálatait kell elfogadni átmenetileg, hanem személyes súlyukat, különféle területen való tapasztalataikat a regenerálás munkája érdekében mind szélesebb körben gyümölcsöztetni kell.

Döntő jelentőségű ezeknek a disztinkcióknak a megtétele és főleg az, hogy minél határozottabb és kétségtelenebb ítélet mondja ki azt, hogy ki kerül a harmadik csoportba, és aki egyszer a harmadik csoportba került, azzal szemben a hogyan lehet helyreállítani számonkérés és felhánytorgatás el legyen vágva.

Account Options

Ha ez nem történik meg teljes határozottsággal, annak az lesz a súlyos { Az európai politikai és társadalmi erőtényezők] Ezek után itt az ideje, hogy seregszemlét tartsunk azok felett a társadalmi tényezők és erőcsoportok felett, amelyeket az európai módszerek uralmának helyreállítási munkájában számításba lehet és kell venni. Ezek az erőtényezők különféle arányban és különböző erővel vannak meg a különböző országokban, közülük egyesek egyes helyeken teljesen hogyan lehet helyreállítani, illetve maguk is korrumpálódtak, úgyhogy a regenerálás munkájában nem lehet rájuk számítani.

vízió, hogyan lehet helyreállítani, merre kell menni

Ez ténykérdés – az alábbiakban főleg a szempontokat akarom kiemelni. Ezek a tényezők végeredményben háromféle jellegűek: konzervatívok, progresszívek vagy statikusak. Konzervatív tényezőként kettőt veszünk számításba: az egyházakat és a hadsereget, progresszív tényezőként egyet: a szervezett munkásságot, és statikus tényezőként ismét kettőt: a bürokráciát és a parasztságot.

Külön meg merre kell menni indokolni, miért nem vesszük számba a konzervatív tényezők között az arisztokráciát és a kapitalizmust s a progresszív tényezők között a szabadelvű intelligenciát. Az egyházak fegyvertársi szerepével szemben sok oldalról emelnek igen komoly kifogásokat. A limine elutasítják az egyházak részvételét azok, akik úgy érzik, hogy az egyházak olyan teológiai és dogmatikai álláspontokhoz vannak kötve, amelyek önmagukban ellentétben vannak a szabadság és a humanitás felé való haladással.

Ez az álláspont ma is fenntartja azt a naiv optimizmust, { Akik ezt megtapasztalták a saját környezetükben és a saját bőrükön, azok megtapasztalták azt is, hogy döntő pillanatban egy szűkebb, de hatékonyabb és szívósabb ellenállási felületet jelentenek a történeti egyházak szervezetei, és döntő pillanatban egy kevésbé progresszív és kevésbé szabadgondolkodó, de ennek fejében gyökeresebb és megbízhatóbb közösségi érzelem a keresztény caritas, mint annak szekularizált hogyan lehet helyreállítani, a felvilágosult testvériség.

Az egyházak részvételével szemben fellépő kifogásolók második csoportja kevésbé naiv, kevésbé racionalista és kevésbé optimista.

Nem a teológiai és dogmatikai alapvetést kifogásolja, sőt tisztában van azzal, hogy ez az alapvetés ha nem is minden részletében, de egészében szervesen összefügg azokkal a közösségi és morális erőkkel, amelyeket a történelmi vallások szervezetei felmutatnak.

Kifogásai nem annyira az egyházak mint olyanok ellen, hanem inkább a konkrét esetben számba jövő kontinentális európai egyházak ellen irányulnak, és azt a vádat emeli velük szemben, hogy túlságosan is sok hatalmi eszköz birtokában éltek a legutóbbi időkig, túlságosan szoros kapcsolatban éltek a politikai hatalommal és a társadalom betáblázott politikai és vízió érdekeivel, sőt sok helyen közvetlenül maguk is betáblázott gazdasági érdekek megkötő hálójába kerültek; ennek vízió elmulasztották, hogy elvi tiltakozásokon túlmenően komoly harcra induljanak a faj és erőszak ama mítoszával szemben, melyet az általuk túlontúl tisztelt államhatalom magáévá tett, s igazi effektív ellenállásba csak akkor kezdtek, amikor az erőszak nemcsak erkölcsi elveiket, hanem konkrét szervezeteiket is kezdte megtámadni.

Ez a vád legnagyobb részében igaz. Igaz, de legnagyobb részében már nem aktuális. Semmi kétség, hogy ha a kontinentális { Valóban úgy van, hogy az ilyen egyházaknak a közreműködését, mint általában minden betáblázott érdekszervezet közreműködését, csak igen szűk és pontosan meghatárolt körben lehet igénybe venni. Teljes értékű társakként csupán azok vízió egyházi szervezetek jönnek számításba, melyek a szenvedések tüzében már megtisztultak, vagy megtisztulásnak indultak, és megtapasztalták, milyen spirituális gazdagodást és közösségi megerősödést jelent a hatalmi eszközök elvesztése, az azokról való lemondás és a testi üldöztetés állapota.

Ilyenek a francia katolikus egyház, az összes német egyház, az összes közvetlenül megszállott ország egyházai és bizonyos értelemben maga a pápaság is.

  1. Шифр, подумала .
  2. Машина завертелась в облаке выхлопных газов совсем рядом с мотоциклом Беккера.
  3. Ноги Беккера скрылись из виду за поворотом, и Халохот выстрелил, но тут же понял, что выстрел пришелся в пустоту.
  4. A látás helyreállítása magas rövidlátással
  5.  А лучше еще быстрее.
  6. Csökkent látáskezelés
  7. Hogyan lehet megérteni a látást 2
  8. Mi a lézeres myopia

Azt mondhatjuk tehát, hogy ma a kontinentális Európa egyházainak nagyobb részére lehet és kell [is] számítani. Semmi kétség, hogy bizonyos erőviszonyok megváltozása után merre kell menni jelentkezni fognak azok a tényezők, melyek ezeket az egyházakat bizonyos betáblázott érdekviszonyok hálóiba igyekeznek szorítani.

Egy ilyen fejlődéssel szemben ma már ott állanak döntő, elfelejthetetlen és kitörölhetetlen történelmi tapasztalatok és élmények, s számítani lehet rá, hogy ami még esedékes az egyházi szervezetek betáblázott érdekviszonyai elleni harcból, az nem az állam és az egyház, a társadalom és az egyház vagy a tudomány és az egyház harcának a formájában fog lezajlani, hanem magukon az egyházakon belül.

Kétségtelenül feltűnőnek és gyanúsnak látszhat, ha az európai módszerek uralmának a helyreállítási munkájában valaki a hadsereget számításba akarja venni. Közhely, hogy a jelenlegi krízis kiváltásában a háborús szellemnek döntő része volt, és köztudomású, hogy a hadsereg a legdemokratikusabb országban is militaristább a társadalom többi részénél.

De ezen túlmenően is köztudomású, hogy éppen azon a területen, ahol a regenerálás munkája a legnehezebb és a legkritikusabb, vagyis Közép- és Kelet-Európa területén, a hadseregek közelről és bizonyos világnézeti { Mindenesetre előre kell bocsátanom, hogy itt is, mint az egyházak esetében és mint minden számba vehető társadalmi erőtényező esetében, országonként ténykérdés, hogy a hadsereg és annak szelleme az európai módszerek uralmának helyreállítási munkájában számba vehető szövetséges-e vagy sem.

Egy helyzetben vízió bebizonyult, hogy az, és vízió alábbi gondolatmenetnek tulajdonképpen az a legfőbb kérdése, hogy a másik esetben is az-e. Kifejtettük már, hogy értelmetlen dolog a militarizmust általában a hadseregbe lokalizálni, mert a militarizmus az esetek túlnyomó részében a társadalom kóros állapota, és nem a hadseregé.

Az, hogy az európai módszerek uralmának a helyreállításánál a hadsereg számba vehető társadalmi, szervezeti tényező-e vagy sem, elsősorban azon múlik, hogy a hogyan lehet helyreállítani lévő hadsereg hordozója-e a katonaság európai tradícióinak.

Nem a hadsereg és nem a katona, amit segítőtársként számításba lehet venni, hanem annak egy különleges európai fajtája.

Fontos információk