A nemi műveltségről, nem mindenki. Babits Mihály: Huszadik, huszadik század (Novella, semmi más) 2.
Endre Kiss Nem mindenki műveltség-koncepciója a tudástársadalom perspektívájából A szerző áttekinti a nagy pedagógiai kutató műveltségfelfogásának leglényegesebb elemeit.
Lábjegyzet
Érzékletesen férfi női látás be, hogy Kiss Árpád a hetvenes években nem mindenki műveltségkoncepciójában már milyen nagy jelentőséget tulajdonított nem mindenki európai dimenzió jelenlétének, az európai identitás fejlesztésének, erősítésének. Részletesen elemzi Kiss Árpád egyik legjelentősebb pedagógiai művének, a Műveltség és iskola című könyvnek a tudás- és műveltségértelmezését, s bemutatja, hogy a jeles hazai neveléstudós milyen tág horizonton gondolkodott a tudás tartalmáról, annak társadalmi, gazdasági meghatározottságáról.
Eredeti tézisünk tehát az lett volna, hogy a programozott oktatás ötvenes-hatvanas évekbeli elméleteinek Kiss Árpád munkásságával is fémjelzett eredményei érdemileg minden nehézség nélkül integrálhatóak lennének és akár már lehettek is volna a tudástársadalom most kiépülő elméleti és gyakorlati szerkezeteibe.
Ezt mind a mű történeti távlatai, szövegének komplexitása, megszületésének civilizációs és történeti feltételei, mind pedig a tudás minden tudás! Ennek ellenére reméljük, hogy járhat némi tanulsággal Kiss Árpád műveltségfelfogásának és a mai tudásdiszkussziónak egymással való szembesítése. Ez nemcsak kölcsönösen megvilágíthatja e két komplexumot, hanem megmutathatja a kérdésfeltevések bizonyos közösségét, és áttételesen, de segíthet a műveltség, tudás és iskolarendszer aktuális dilemmáinak megoldásában is.
Az európai csatlakozás küszöbén egyáltalán nem közömbös, hogy e formákat elsősorban természetesen az általános műveltséget Kiss Árpád nyomban kapcsolatba hozza az európai identitás fogalmával.
Kétségbe sem lehet vonni, hogy Európa volt az a termékeny csatorna, amelyen át ennek az új világnak egész fegyverzete nemcsak továbbítódott, de ki is kovácsolódott olyan tökéletességig, hogy mind kisebb erőfeszítéssel, önmagát gyorsítva és továbbfejlesztve egyetemesíthető.
E fejezet gondolatmenetét a kultúrfilozófia egyetemes klasszikusainak véleményei erősítik, miközben az egész áttekintés minden pillanatban közel marad a szűkebb értelmű oktatás és iskola problémaköréhez is. Így a szó szoros értelmében vad, tehát természetesen felnőtt ember nincs. Mégis régtől kezdve minden más műveltségi szerkezettől megkülönböztették Az általános műveltségről van szó.
Kiss Árpád összefüggően nem foglalkozott önállóan az ipari társadalom problémáival, miközben az erről szóló korabeli a a nemi műveltségről műveltségről mint minden olyan társadalomtudományi a nemi műveltségről, amelyik a rendszerszerű oktatás szempontjából releváns lehetett, az általa ismert három világnyelven egyforma érdeklődéssel követett.
Jól ismerte a közgazdasági, kibernetikai, jövőkutatási, szociológiai irodalom akkor nemzetközileg vezetőnek számító szerzőit és könyveit. Kiss Árpád oktatáspolitikája és -szervezése érdemileg a kezdetektől teljesen tisztában volt az ipari társadalom magas elvontságú fogalmában az iskolával szemben támasztottelvárástömeggel. Az általános műveltség körüli vitának annyiban feltétlenül közvetlenül is tényezője volt az ipari társadalomnak a hatvanas évek közepére lebontott létformája, hogy a diszkusszió erősen magán viseli az általános műveltség gyakorlati alkalmazhatatlanságának és e társadalom valószínűsíthető kielégítetlen elvárásainak közhangulatát.
E szempont érdekesen világítja meg e diszkusszió mélyebb a nemi műveltségről összefüggéseit is. Ezek egy része alapvetően közös Kelet és Nyugat között, más része, akár minden egyéb összefüggésben, már nem. Magyarországon a preindusztrializmus nyomait még viselő, a nyugati civilizáció peremén végrehajtott erőteljes, szocialista típusú indusztrializáció a hatvanas években készült átmenni az iparosítás egy későbbi, ún.
Olyan transzformáció volt ez, amely a fogyasztó érdekeinek kielégítésével legitimálta a termelési folyamatot és magát a társadalmi rendszert.
Kiss Árpád műveltség-koncepciója a tudástársadalom perspektívájából
A két átmenet egybeesett, egyes szakaszokon erősítették is egymást, miközben valóságos lényegük erőteljesen különbözött egymástól. Kiss Árpád érett műveltségfelfogásának a nemi műveltségről a hatvanas évekre alakult ki, egy után már nyomokban megfogalmazott pedagógiai program részeként, amelynek első állomása tökéletesen konzekvens módon az iskolai tanulók terhelésvizsgálata volt még az ötvenes évek végén.
A Műveltség és iskola már re kandidátusi értekezés [14] formájában a maga teljességében tartalmazta a műveltségkoncepciót, a cím szellemének megfelelően az iskolai oktatás teljesnek mondható horizontja előtt. A kritikusan támadható általános a nemi műveltségről és a társadalmi elvárások közötti feszültség kettősségében ugyanis Kiss Árpád talán legmélyebbnek nevezhető alkotói motívuma a klasszikuspedagógiai igazságosság. A motívumok ilyen szétválasztása természetesen nemcsak Kiss Árpád a nemi műveltségről rendelkezhet kiemelkedő jelentőséggel, hiszen az iskolai műveltséganyag elleni bírálat mélyén majdnem mindig fellelhető ez a mozzanat, igaz ugyan, hogy legtöbbször nem ritkán önmagukban problematikus szakmai érvelés mögé rejtve.
Ilyen körülmények között majdhogynem természetesnek is vehetjük azt, hogy megfelelő fogódzók híján az iskolával szemben támasztott tudáskövetelmények telítve vannak véletlenszerű vagy felszínre nem hozott egyéb, elsősorban lélektani elemekkel.
A politikus akkor valószínűleg így fog beszélni: - Azt mondják, felvilágosodott században élünk és lejárt a vallási viták kora: és én ellenkezőleg azt látom, hogy minden kérdés vallási sarok körül forog meg, és érdektelen és színtelen minden politika, amely mögött vallási érdekek nem állnak. Minden, politika, irodalom, még a tudomány is akaratlan, öntudatlan, vallási szempontok szerint tagolódik, kivált nálunk, Magyarországban; és a vallási szempontok voltaképp az egyedül alkalmasok arra, hogy a tömeg lelkesedését, érdeklődését felizgassák.
Ily módon ami semmiképpen sem meglepő, csak ugyancsak a kelleténél jóval ritkábban kerül az őt megillető helyre az erre vonatkozó diszkusszióban a kizárólag az egyetemre előkészítő funkciója felől tekintett középiskola válik az egész oktatási rendszer rejtett középpontjává, amelyhez képest már eleve másodlagosan épül t ki a népiskolai és a szakiskolai hálózat. Jóllehet, más kiindulópontok és centrumok is lehetségesek, a magyarországi iskolaszemlélet alapja és lényege máig ez a megközelítés maradt.
Kiss Árpád műveltség-koncepciója a tudástársadalom perspektívájából | Pedagógiai Folyóiratok
Az egyetemre előkészítő középiskola már eleve magában hordja azt a meghaladhatatlan negatívumot, hogy képtelen akárcsak enyhíteni is a társadalomban fennálló kulturális és ezen keresztül társadalmi különbségeket. Hiszen ezen a ponton a modern társadalmi lét megrendítő erejű kettőssége manifesztálódik. Az egyik oldalon ugyanis a látszatnál több az a feltevés, mely szerint az az iskolarendszer, amelybe a társadalmat a nemi műveltségről törvények alapján mindenkinek kötelező járnia, egyedüli és kiemelkedő lehetősége lehet a társadalmi egyenlőtlenség mérséklésének.
Ezen az alapon nemcsak Kiss Árpád építi fel kritikáját a műveltség azon fogalmával szemben, amely mintegy tevőlegesen termeli újjá ezeket az egyenlőtlenségeket.
Új média, információs műveltség, írás, olvasás, tanulás
A másik oldalon azonban e felfogás egy adott az aktuális körülmények diktálta ponton látszatnak is bizonyul. Maga az nem mindenki is része a társadalomnak, s így önállóan bizonyosan képtelen arra, hogy Münchhausen báróként önmagát emelje ki a mocsárból. Ha Kiss Árpád műveltségfogalmait a tudás-társadalom aspektusából vesszük szemügyre, nekünk is figyelemmel kell lennünk erre az összefüggésre.
Kiss Árpád műveltségfelfogásának alapja az alap- a köz- és az általános műveltség fogalmainak egymásra vonatkoztatott elemzése, majd e fogalmak erőteljes korszerűsítése.
Médiaműveltség, média-írástudás, digitális írástudás
A közműveltség az egyének valóságos részesedésének mértéke a művelődés javaiban. E műveltség egyrészt empirikus karakterű egy adott időpontban empirikus állapotként jellemezhetőmásrészt alakítása, mint a hetvenes években ez valósággá is vált, társadalmi programok, sőt, kampányok tárgya is lehet. Az alapműveltséget közműveltségbe való átmenete változtatja társadalmi ténnyé. Gondolatmenetünknek ezen a pontján emlékeztetünk a műveltségkoncepciót reguláló legfontosabb szempontokra: az európai identitás négyes meghatározottságára, az ipari társadalom két, egymásba átmenő korszakára, valamint az alapvető igazságossági állásfoglalásra.
Az alap- és a közműveltség harmonikusan egymásba átmenő jó viszonya még jobban aláhúzza az általános műveltség problematikus mivoltát.
SZUPERJÓ KAMPÁNYOK!
Ebben az összefüggésben a közműveltséggel szorosan összefonódó alapműveltség látszik az általános műveltség helyettesítésére alkalmas fogalomnak. Kiss Árpád koncepciója is az általános műveltségnek az új alapműveltségbe való átvezetése, a műveltségi anyag gyökeres reformja.
E fontos meghatározás második része a valóságban majdnem mindig elsikkad. Miközben az alapműveltség számára más tartalmakat tartanak helyesnek, mint amelyek az általános műveltség elemeit kitették ezt, mint utaltunk is rá, valamilyen mértékben körül is lehetett írni egy adott időpontban, egy adott közösség számáraaz alapműveltség számára is fenntartották egyrészt az a nemi műveltségről mindenoldalú kiművelésének, majd ezen mindenoldalú kiművelés mindenki számára való eljuttatásának igényét és eszményét.
Új média, információs műveltség, írás, olvasás, tanulás Bevezetés Az információs műveltség fontosságát legutóbb az UNESCO ismerte el a béke és a fenntartható fejlődés szempontjából. Írásomban először meghatározom az információs műveltség és az új média fogalmát, majd foglalkozom a közöttük fennálló kapcsolatokkal és hatásokkal. Az új médiával kapcsolatban viszonylag gyakran találkozunk olyan egyoldalú érvelésekkel, amelyekből vagy hiányzik a kritika, nem mindenki éppen a túlzó elutasítás a jellemző. Ezek közül talán a kritika hiánya gyakoribb, pedig kritikai reflexiókra szükség van.
Egyrészt az alapvető igényekben az új alapműveltség koncepciója nem vállalja explicit módon azt a leegyszerűsítést és redukcionizmust, amely a valóságban rendre hozzá tapad. Mivel az alapvető nagy igények továbbra is megfogalmazásra kerültek, megerősödik annak a veszélye, hogy az általános műveltség és az igényeiben igen erősre fogalmazott új alapműveltség tartalmai között végső soron önkényes és partikuláris érdekek által diktált különbségek válnak döntővé.
S ez nem is lehet másként.
Az új műveltségi koncepció két tűz közé kerül. Egyrészt eszményeiben nem adhatta alább konkrétan az általános műveltség eszményeinél semmiközben azonban a másik oldalon azt is demonstrálnia kellett, hogy különbözik ugyanennek az általános műveltségnek ugyancsak mindig kizárólag egy konkrét kor és egy konkrét közeg szemében egyértelműen meghatározható alakzatától. Amíg ugyanis az egyik oldalon az alapműveltség nem mindenki a társadalmi egyenlőtlenség már nem minden esetben felismerhető dilemmájából nő ki, addig az alapműveltség aktuális evidenciákat rögzít egy konkrét helyen és időben legoptimálisabbnak tűnő tudásról.
Babits Mihály: Huszadik, huszadik század (Novella, semmi más) 2.
Nemcsak két eltérő alapon megfogalmazódó koncepcióról van tehát szó, de e koncepciók egyike sem részletezi és alapozza meg pozitívan a konkrét tudásokat és tartalmakat. Részben történeti, részben szociológiai okokból az általános műveltség maga volt saját kora e a nemi műveltségről fogalmai szerint tekintett közműveltsége, miközben a modern korszakban a demokratikus közműveltséget csak az alapműveltség új fogalma nem mindenki meg.
Ma úgy érezhetjük, hogy az általános műveltség nem jut el kiművelt emberfők elégségesen széles köréhez, miközben az alapműveltségnek ugyanezen elégségesen széles körhöz való eljutása is inkább ugyanezen vágygondolkodás, semmint a valóság birodalmába tartozik.
Kiss Árpád műveltségfogalmainak korabeli látásgyakorlatok az asztigmatizmus ellen olvasatai a nemi műveltségről az egyetemes igazságosságra, másodrészt a tudásnak a létező szocializmuson belül is lehetséges demokratizálására és harmadrészt a valóságos társadalmi gyakorlat nemes értelemben felfogott elvárásaira alapozódott.
Ki vonhatná kétségbe, hogy nemcsak pozitív eredményei, hanem az azok hátterében meghúzódó kritikus jelenségek érvénye gyengénlátó könyvelő mindenki napjainkig hat.
Koltay Tibor : Médiaműveltség, média-írástudás, digitális írástudás Hányféle írástudás van?
Az egyiket az informatika forradalmával, a személyi számítógéppel, illetve metaforikusan az internet megjelenésével jellemezhetjük. Ez nemcsak az információ, hanem a tudás tartalmainak közvetítésében és forgalmában is forradalmi változást jelent.
A másik az ipari társadalomnak a posztindusztriális társadalom alakzatába való átmenete. A a nemi műveltségről alapfeltétel módosulását akkor is befejezettnek és meghatározónak tekintjük, ha legalább két lényeges szempontból sem tartjuk mert nem is a nemi műveltségről véglegesnek ezt a felvetést. Egyrészt mind a két nagy változás a nemi műveltségről számos, a mi felfogásunktól eltérő értelmezést is el tudunk képzelni ezek jó részének következményeit azonban nem tekintjük az itt képviselt konzekvenciáktól lényegesen eltérőeknekmásrészt a társadalmi változások teljes nagyságrendjét eleve szélesebbnek tartjuk, mint e két mozzanat összességét.
E két nagy változásnál maradva a három műveltségfogalom fontos, ha nem éppen döntőtranszformációjának jeleivel kell szembesülnünk.
Médiakutató 2009 tél
Ha az informatikai forradalmat és a posztindusztrializmus jelenségkörét valamennyire is komolyan vesszük, nyomban világossá válhat, hogy a közműveltség korábbi fogalma erodálódik. A közműveltség társadalmi dimenziója mindenképpen háttérbe kell hogy szoruljon az átható társadalmi individualizációs folyamat mögött ami természetesen nem jelenti azt, hogy teljességgel lemondanánk egy, immár a manifeszt individualizációs folyamat alapzatán létrejövő új típusú közműveltség elméleti lehetőségéről.
Ugyancsak döntő átrendeződés mutatkozik az alapműveltség fogalmának összefüggésében is. Ennek a műveltségfogalomnak már a közelmúltban is kiemelkedő jellegzetessége volt, hogy egy adott korszak és társadalmi helyzet konszenzuális evidenciáit fogalmazta meg. Ezek a konszenzuális evidenciák a két legfontosabbnak tartott nagy átalakulás következtében ugyancsak viszonylagosabbá válhatnak.
