Előírások a látás elvesztésére.

Terápia A látásvesztés traumája egy egész életre szóló testi, pszichés, egzisztenciális - totális veszteség. Az egyén számára ugyanolyan gyászmunkát tesz szükségessé, mintha valakit elveszített volna.
Ez a valaki látó énje volt. Trauma, stigmatizáció és identitás problémája szorosan összetartozik a vakság feldolgozásában. Énképünk nagyban függ a szociális normáktól és a környezetünk ránk adott reakcióitól, így a környezet sztereotípiái és szánalma csak tovább előírások a látás elvesztésére a kirekesztettség érzését.
Megelőzhető a rövidlátás? A rövidlátás, vagyis a szem fénytörési hibája gyakori, jól ismert és jól kezelhető probléma. Aki gyermekkora óta szemüveggel él, abban előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy tehetett-e volna valamit a látásromlás megelőzéséért vagy megállításáért. Resch Miklós, a Magyar Szemorvos Társaság főtitkára elmondta: a vakság Magyarországon elsősorban az idősebbeket érinti és vezető okai a szemfenéki meszesedés, a zöldhályog és a diabétesz. A globális adatok szerint a vakság vezető oka világszerte a szürkehályog.
Ezért a veszteség feldolgozásához a sztereotípiákat felül kell bírálni, és ki kell alakítani hozzájuk egy személyes viszonyulást. Olyan súlyos tartós fogyatékosság nyomán, mint a vakság, énképünk egésze átszíneződik, és identitásunk újraszervezésére van szükség.
Az ok, amiért az élesség a látás alá esik - Szemtengelyferdülés - September
A terápia Énképünk további meghatározó építőeleme emlékezetünk és képzeletvilágunk. Sok látását elvesztett ember arról számol be, hogy az emlékekből, álmokból és fantáziákból lassan eltűnik a vizualitás: elmosódnak a régen ismert helyek kontúrjai, az új ismerősökhöz egyre halványodó régi arcokat képesek csak hozzákapcsolni, eltűnnek a képek az álmokból is, és az egyén lassan megszűnik vizuális önreferenciának lenni.
Mivel információink döntő többségét vizuális ingerek alapján szerezzük, a látását elveszett ember elbizonytalanodik önmagával és a környezettel szemben, mert úgy érzi, nem képes adekvát információkat szerezni.
Ezért a terápiás munkában a gyógyulás alapja a biztonság visszaszerzése, amely a test feletti kontrollal kezdődik, majd folyamatosan halad kifelé, a környezet újbóli kontrollálásának irányába.
Az identitás újra-felépítésében az egyik kulcstényező a megvakulást közvetlenül követő kritikus periódus lezajlása. Ekkor óriási szerepe van a környezet reakcióinak, elsősorban a családnak, akik ilyenkor támogatják, befogadják, körbeveszik a látását elvesztett embert, és átmenetileg a beszűkült világ egészét jelentik számára.
A következőkben bemutatok előírások a látás elvesztésére esetet, amelyek jól szemléltetik a traumán átesett emberrel való kapcsolat útjait és zsákutcáit.
Felnőttként megvakult emberek jönnek ide három hónapos rehabilitációra, amelynek során elemi készségeket sajátítanak el: bottal való közlekedés, Braille-írás, mindennapos tevékenységek — és pszichológusi segítséget is kapnak, amennyiben igénylik. István 33 éves, visszahúzódó, halk szavú férfi, elsőre egy felnőtt kisbaba benyomását kelti. Szüleivel él egy vidéki városban.
Nyolc általánost végzett, azóta otthon lakik, nincs se munkája, se párkapcsolata. Gyerekkorától kezdődően romlott a látása, és 9 éves volt, amikor már nem tudott egyedül közlekedni, majd 14 éves korára, az általános iskola végére teljesen elvesztette a látását.
Az iskola utolsó osztályait már Budapesten, a gyengén látók bentlakásos iskolájában végezte.
The Great Gildersleeve: Gildy Gives Up Cigars / Income Tax Audit / Gildy the Rat
Elmondása szerint sosem voltak igazán barátai, nem tudott könnyen kapcsolatba lépni másokkal. Ekkor végképp bezárkózott, és 18 éven keresztül családján kívül senkivel nem tartotta a kapcsolatot. Minden házimunkát és hivatalos ügyet ő végzett helyette.
Megelőzhető a látás elvesztése
Minden napnak megvolt a menetrendje, amelyben István kizárólag az anyjával ment ki a lakásból, jó idő esetén hatékony gyógyszerek rövidlátáshoz boltba vagy a gyógyszertárba. A szülei egy magatehetetlen gyerek szerepében tartották, ami nagyon kártékony reakció a szülők részéről, akik számára a gondozni való beteg gyerek élethivatássá válik. Roland A másik eset Roland, 28 éves, barátságos, nyitott, kommunikatív férfi.
Egy telefonos tanácsadó cégnél dolgozik, egyedül lakik és párkapcsolatban él egy felnőttként megvakult nővel. Kétéves kora óta cukorbeteg, de saját bevallása szerint nagyon elhanyagolta a betegségét, nem tartotta a diétát.
Szemünk világa A bennünket körülvevő világról szerzett tudásunk döntő többségéhez látásunk útján jutunk. A szembe kerülő fény az ideghártyán ingerületeket kelt, ami a látóidegen, majd a látópályán keresztül jut az elsődleges, nyakszirti látókéregbe, tudatosul.
Addigra már a bal szemére teljesen megvakult, amit addig észre sem vett — amikor viszont a kórházban ezt közölték vele, elájult. A többszöri operáció ellenére mind a két szemére teljesen megvakult, amire azonban — elmondása szerint — addigra már volt ideje felkészülni.
Az orvos a családjának azt javasolta, ne éreztessék vele, hogy minden megváltozott, kezeljék normálisan.
Szimpatika főoldal
Az anyja az első hónapokban természetesen sokat segített neki, de nem helyette csinálta meg a dolgokat, hanem megmutatta, hogyan tud például egyedül vasalni, mosogatni. Pár hónappal megvakulását követően ment el a Szempont Alapítvány tanfolyamára, ahol megtanult fehér bottal közlekedni, számítógépet használni stb. Azóta önállóan él. Nem vagyok fogyatékos, sosem szerettem ezt a szót. Egy vaksi hapsi vagyok. Roland a lehető legnagyobb segítséget kapta tőlük: normálisnak kezelték.