Magam is visszanyertem a látásomat,

Lassan kinyitottam a szememet.

Kanossza – A jóakarat diadala - biopsia

Az eget láttam magam előtt, az éjkék leplet elszórtan csillagok borították be. Nagyobbak és kisebbek, fényesek, és csak alig, pislákolva világítók. Felültem a pléden, amin eddig feküdtem.

Kicsit megszédültem, de ez az érzés szinte azonnal el is múlt. Amint visszanyertem elhomályosult látásomat, körülnéztem. Egy erdőben, egy tisztás szélén voltam, tőlem Magam is visszanyertem a látásomat messze embereket láttam melegedni egy tűzrakás körül.

Ültek, és beszélgettek, kezeiket az életet adó lángokhoz közel tartva. Megpillantottam Max-et, amint a tűz lángjainak fénye fel-felvillanva vándorolt az arcán.

Sikerült elvesztenem egy olyan embert aki mellet önmagamat adhattam. Mindent elvesztettem, minden olyan bonyolult. Miért történik ilyen velem? Szinte már senkinek nem számítok. Teltek a napok tétlenül és vártam hogy végre hazatérhessek.

Mintha megérezte volna, hogy nézem, felém pillantott. Tekintetünk összekapcsolódott, és előbb ő mosolyodott el, én ezután követtem a példáját. Felállt, és odasétált hozzám. Felkapott egy pokrócot a földről, és a hátamra terítette, majd leült mellém. Egy darabig csak csöndben ücsörögtünk, a csillagokkal tarkított eget nézve. Kis idő múlva megköszörülte a torkát.

Én sem tudom a teljes történetet… Mindenesetre nyugodtan kérdezz bármit, igyekszem mindenre válaszolni. Annyi mindent akartam kérdezni.

Kétségeim ide-oda cikáztak a fejemben. Kik voltak azok a katonák? Hogyan jutottak be? És miért jöttek?

Brém Zsuzsa

Hogyhogy eljöttünk onnét? Hol vagyunk most?

Hogy sikerült megmenekülnünk? Mi történt, miután elvesztettem az eszméletemet? Egyáltalán… hányan maradtunk?

Óvatosan végigsimítottam a fedetlenül hagyott karján lévő vágáson. Mikor Max megborzongott, hirtelen visszarántottam a kezemet. A fiú közelebb csúszott hozzám, és kisimította arcomból a homlokomba lógó csintalan hajtincset, majd felemelte az államat, hogy egyenesen a szemébe nézzek.

Elérhetőség

A karamell és a méz különös keveréke teljesen elbódított. A mellkasom összeszorult, és úgy éreztem, mintha a szívem ezerszer gyorsabban dobogna. Elgondolkoztam, és végül rájöttem, hogy miért nem zavar ez engem. Kénytelen voltam cselekedni. Max becsukta a szemét, és kezét az enyémre csúsztatta, amivel támaszkodtam.

Összefűzte az ujjainkat.

• A Kanossza folytatásában örömteli eseményekről számolhatok be.
• 6. rész - Before Tomorrow
• 30 látás dioptriában
• rész :: Az igazi világkép
• Látásom kezdeti romlását sokáig lehetett javítani szemüveg használatával.
• rész :: Az igazi világkép
• Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy mellettem voltak a bajban.
• Norbi: "elveszítettem a látásomat" | Zoltan Petrasovits - Petrásovits Zoltán

Megdöbbentem, de nem húzódtam el tőle. Egyiküket elfogtuk, de eddig még nem sikerült belőle semmit sem kiszednünk… Még nem tudjuk, hogy hogyan találták meg a búvóhelyünket, de sikerült rajtunk ütniük… Sokan meghaltak, közülük és közülünk is. Ha hamarabb visszamentünk volna hozzájuk… - mélyen felsóhajtott.

Csak egy gombnyomás kellett. Így legalább nem fogják megtudni a titkainkat, a terveinket.

Hangos artikuláció és akusztikai szempontból

Még mindig nincsenek előnyben, és ha rajtam múlik, soha nem is lesznek. Egy pillanatig se aggódj — kacsintott rám. Túl sok információt kellett megemésztenem. Bólintottam, majd hátrafeküdtem a plédre.

Kanossza 22. – A jóakarat diadala

A srác mellém feküdt. Szótlanul néztük a csillagokat.

Az első fogak kitörésének ideje gyakran megrémíti a felnőtteket, a gyerekek nagyon kellemetlenek, fájdalmasak. Ez a teszt elvégezhető, ha segítesz a gyermeknek ebben a nehéz időszakban. Sasszemklinika- túl a látásjavító szemműtéten. Amellett, hogy visszanyertem a látásomat, egy életre szóló élményben is részem lehetett.

Magam is visszanyertem a látásomat tiszta volt az ég. Ásítottam egyet… Még mindig kimerült vagyok, pedig mostanában Magam is visszanyertem a látásomat pihentem… Van, hogy fáradt vagyok, máskor tele energiával, teljesen rendszertelenül… Nem értem. Éreztem, ahogy egyre le-lecsukódik a szemem. Végül már nem álltam ellen a kísértésnek, bekucorodtam a pokróc alá, és lassan álomba merültem. A meleg napsugarak finoman cirógatták az arcomat, de még nem akartam kinyitni a szememet.

Olyan kényelmesen feküdtem… Végül győzött a reggel, és lassan felnyitottam szemeimet.

Norbi: “elveszítettem a látásomat”

Pislogtam párat, és ásítottam egyet, majd végre teljesen kitisztult a látásom. A szívem egy óriásit dobbant, és hirtelen szaporábban kezdtem lélegezni. Éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebb lesz… Mivel a valami, amin feküdtem, egyenletesen emelkedett, és süllyedt, ráadásul meleg volt… Gyorsan felkaptam a fejem, és arrébb kucorodtam, majd lepillantottam, miközben már ültem. Max feküdt a hátán, békésen szuszogva.

-holnap előtt-

Az arca teljesen kisimult, miközben az igazak álmát aludta. Hétalvó… Ekkor végleg rádöbbentem, hogy egészen eddig a fejem a mellkasán pihent… Éreztem, ahogy ismét elvörösödök… Áááááá… Jesszus… De amikor olyan kényelmes volt… Hátrapillantottam, és nem messze tőlem még mindenki aludt.

Felnéztem az égre, és láttam, hogy a nap még csak most kelt fel. Hát… Végülis nem árt, ha visszafekszem még egy kicsit, úgysincs ébren még senki - gondoltam egy ásítás közepette, majd óvatosan, hogy Max ne ébredjen fel, odakucorodtam mellé.

Mert beesteledett

Kelj már fel! Felmordultam, majd átfordultam a másik oldalamra, miközben a fejemre húztam a plédet.

Egy kéz azonban megragadta, és lerántotta rólam. Hirtelen megcsapott a friss, langyos reggeli levegő. Pimaszul elvigyorodott. Felültem, eközben ő felpattant, és hátralépett.